Futball Faktor - bemutató
Mivel itt az Oroszországi labdarúgó világbajnokság ezért úgy döntöttem, hogy a héten előveszem az én kedvenc focis filmemet a 2004-es Futball Faktort.
A történet középpontjában egy "Chelsea szurkolócsapat" áll, akik valójában csak a verekedések és rongálások miatt járnak ki meccsre illetve oda sem. Többnyire más csapatok szurkolóit a nyílt utcán verik össze kedvük szerint.
A csapat egyik tagja Tommy (Danny Dyer) aki egy önmaga identitását kereső, unalmában céltalanul bolyongó késő huszonéves, akinek az életét tényleg csak ezek a bunyók és a drogok dobják fel. Egy idő után azonban rémálmok kezdik el gyötörni az életformája miatt, ezért egyre kezdi kétségbe vonni a szenvedélyét.
A helyzetet azonban bonyolítja, hogy az FA kupában összesorsolták a Chelseat a Millwallal ami nagy mecset és még nagyobb bunyót ígér. Vajon képes lesz kiszállni ebből a környezetből, vagy elnyeli magával véglegesen?
Sokan felhozzák részint jogosan hibájára, hogy a filmalkotás több helyen koppintja Transpotting-ot.
Maga a rendező Nick Love elismerte, hogy nagy inspiráció volt számára az 1996-os film. Most nem akarok hosszasan belemenni ebbe a témába de, véleményem szerint attól még, hogy valahonnan ihletett merítesz az nem jelenti feltétlenül, hogy másolsz is. Persze vannak olyan filmek amik bántóan koppint más filmeket, de szerintem ez nem azok közé tartozik.
Már csak azért sem mert a két történet nem ugyanarról szól. Itt ugyan is a futballhuliganizmus és az indulatátvitel van a film középpontjában. Tommy karaktere nagyon jól reprezentálja a vásznon korunk egyik nagy problémáját: az erkölcsi romlást!
Mert gondoljunk bele, az élete jóformán nem is nevezhető életnek. Neki ténylegesen a verekedések és kokózás, az ami tud adni valamilyen kimagasló élményt az életében.
Érzi ő is, hogy az élete egy vakvágány számára és próbál tenni ellene, de vagy a környezete vagy saját maga nem engedi kilépni ebből az állapotból.
Azt gondolom, hogy ez képezi a történet valódi gerincét és drámáját, míg a foci csak egy háttérelem marad.
Jó ellenpontja nagyapjának (Dudley Sutton) aki lényegében a régi értékeket képviseli a filmben. Egy második világháborús veteránról van szó aki, nem veti meg unokáját az életstílusa miatt, sőt próbálja meggyőzni hogy adja fel ezt az önpusztítást. Viszont kora miatt már nem tud tevőlegesen segíteni neki ami miatt rossz lelkiismeret gyötri. Ő ténylegesen a film egyetlen pozitív szereplője, akivel a néző is tud azonosulni.
Ott van még Billy (Frank Harper) aki a film legkomplexebb figurája. Egyrészt egy szerető családfő, aki közben egy folytonos megfelelési kényszerben él, hogy bizonyítsa a ráteremtéségét és a vezetői képességét. Közben ő is a csapat legkegyetlenebb tagja, aki szereti a hatalmát a nála alacsonyabb "rangban" lévő embereken demonstrálni.
A film többi szereplői is jó karaktereket kaptak, akiknek inkább jellemük teszi őket emlékezetesé mintsem a karakterük mélysége. Ütős beszólások, remek dialógusok jellemzik a filmet ami ad egy remek humor alapforrást. Nekem a kedvenc jelenetem bírósági tárgyalás.
Röviden a forgatókönyvírók nagyon jó és alapos munkát végeztek, kellő személyiség jegyeket adtak a szereplőknek, de nem annyit, hogy az elvonná a figyelmet.
A verekedős jelenetek jól lettek megkoreografálva. A kamera mozgásnak köszönhetően a film egyes pontjain elhiszed, hogy te is részese vagy a cselekménynek. Továbbá le a kalappal a sminkmesterek előtt, valóban kitűnő munkát végeztek a sérülések illetve a sebek megalkotásával.
Viszont elég kevés verekedés van a filmben, ezt nem úgy mondom mintha úgy kifejezetten vágytam volna az erőszakos jelenetekre, de a film után volt egy hiány érzettem. Ráadásul a film a közepe fele kicsit leül ami nem igen tesz jót az összképnek.
A film lezárása is elégé félmunkának érződik. Én személy szerint a végére egy nagy katarzisra számítottam, ellenben egy ténylegesen félbevágott jelenetet kapunk, pedig meg lett volna az érzelmi töltet hozzá.
Tehát van egy jó történet, jól megírt karakterek és remek színészek, a technikai részek is rendben vannak viszont a film egyes részei unalmasak és a vége sem lett valami kifejezetten jó. Ennek ellenére számomra még mindig a legjobb film a futballról és a huliganizmusról.
