Három Óriásplakát Ebbing Határában - bemutató
Korunkban vagy tabusítjuk vagy legalább is a politikai korrektség érdekében átfogalmazva adjuk elő a véleményünket.
Szőnyeg alá söpörjük a valódi problémát, nem vitatkozunk róla, ész nélkül egyetértünk mindenben, majd szép csöndben tudomást sem vesszünk róluk egészen addig amíg az arcunkon nem csattan a valóság.
Ebben a nyomasztó létállapotban ahol nem lehet beszélni a vallásoságról, a politikáról, a függőségekről és a #metoo-ról anélkül, hogy ne éreznéd magad megbélyegezve a gondolataid miatt, addig felüdülés lesz egy Három Óriás Plakát. Egy olyan film ami nyersen és hatásvadászat nélkül beszél nagyon fontos kérdésekről.
7 hónap telt el Angela Hayes megerőszakolása és brutális meggyilkolása óta, bár a rendőrség minden a rendelkezésére álló dolgot megtesz a gyilkos felkutatása érdekében ez eddig látszólag semmilyen eredménnyel nem járt.
Angela anyja Milfred (Frances McDormand) egy rendkívül merész és eléggé provokatív húzáshoz folyamodik, hogy az ügy elég média figyelmet kapjon. Kibérel 3 óriásplakátot amin felelősségre vonja a helyi rendőrséget és azon belül is Willoughby főkapitányt (Woody Harelson).
Az akciója rendesen felkavarja a városban az állóvizet, mellyel számos ellenséget szerez magának a nő. Feltűnik még a képen egy forrófejű rasszista rendőr is (Sam Rockwell) így a helyzet tovább bonyolódik, amíg a városban szinte polgárháborús hangulatba nem alakul ki.
Martin Mcdonagh korunk egyik legkiválóbb rendezője és drámaírója! Eleinte színházi darabokat irt, aztán fordult a rövidfilm műfajához majd utána kezdet el nagyjátékfilmeket rendezni. Mondhatjuk lépésről lépésre képezte magát, hogy eljuthasson Á-ból B-be.
Olyan drámát teremt meg a filmjével ami bevonja a nézőt és a cselekmény részesévé teszi. Érezni ahogy a felek ütköznek, ahogyan szinte az egész város Milfred ellen fordul. Ez az én értelmezéseben a gyakorlatba való átvitele annak a kérdéssornak, hogy ki a fontosabb: az egyén vagy a közösség?
Ez egy komoly drámai alap, amire lehet építkezni. A film is kihangsúlyozza, hogy a város együtt érez Milfred veszteségével, de nem ellenzik a válaszlépéseit a rendőrség tehetetlenségére. A film nem is finomkodik, ahogyan lehet megmutatja a város minden izében ott rejlő indulatot és annak lécsapódását a környezetükre.
Mcdonagh filmje nem fél szókimondó lenni, a közel két órás játékideje alatt például megkapja a magáét az egyház és a közmédia is. Emelet számos tabut döntöget a filmjével, így például Sam Rockwell karakterén keresztül a rendőri túlkapások és a most is tartó déli rasszizmus kerül a középpontba.
Ami viszont a film is kihangsúlyoz, hogy Milfred válaszlépése bár érthető de nem helyes. Nyilvánvaló, hogy nála a tehetetlenség érzése miatt szakad el a cérna és dönt, hogy felkavarja az állóvizet, de ez nem nyújthat neki elégtételt. Ezáltal csak azt érheti el, hogy egy egész várost haragít magára, lévén a seriff egy köztiszteletben álló rendes ember.
A film egyik nagy tanulsága ezáltal, hogy az erőszak csak erőszakot szül. Helyette inkább a szeretet, a megértés és békésségnek kellene vezérelni az embert.
Tudom, hogy ez most sablonos szövegnek tűnik de higgyétek el: a film nem ennyire triviálisan mondja el nekünk ezeket a dolgokat.
Frances McDormand egy nagyon jó színész, nem igazán kedvelem őt emberileg de ettől még ez tagadhatatlanul így van. Valamint az is tagadhatatlan, hogy élete legjobb szereposztását kapta meg.
Az ó anya figurája körül mozog a film aki nem mondanám szimpatikusnak a szó tényleges értelmében, ennek ellenére tudunk azonosulni vele, a helyzetével és a döntéseivel. McDormand ráadásul sok kis apróságot bele bele csempész a játékába, hogy ne csak egy filmvászon-i karakter láthassunk hanem egy élő húsvér embert kapjunk. Több szempontból is kiemelkedő alakítás!
Woody Harelsont már régóta kedvelem mint színészt s mint embert. Megszámlálhatatlan jó filmben és sorozatban játszott már, ezek között perzse akad pár rossz is de többnyire jól választja meg a szerepeit. Az utóbbiak sorát erősíti ez a filmje is ahol egy nagyon visszafogott alakítással vitte el nálam a prímet.
Sam Rockwell eleinte egy tipikus kurtul-sztereotípiát játszik a déli rasszista rendőr személyében. De ahogyan Mcdonagh filmjeinél megszokhattuk a hangsúly azon van, hogy a karakterek bizonyos komfortzónán kívüli szituációkban hogyan cselekszenek és ezek milyen hatással van rájuk. Rockwell ügyesen mutatja be karakterének Dixon-nak a fejlődés történetét. A film végére talán ő az egyik legszimpatikusabb karaktere a történetnek.
A legjobb dolog a film kapcsán még is csak az, hogy az emberek képesek párbeszédeket folytatni a látottakról. Érdekes lehet, hogy kinek mi jött át a filmből és az általa felvetett témák milyen gondolatokat ébresztenek benne.
Mondok egy példát, viszont ehhez muszáj lesz Spoilereznem!!!!
Néhány hónapja én és egy felnőtt ismerősöm beszélgetünk a filmről és felvetette, hogy valójában milyen ember is Milfred. Amikor is Willoughby az öngyilkossága után elküldi neki a levelet, hogy ne okolja a nő saját magát a halála miatt akkor Milfred simán megtehette volna, hogy nyilvánosságra hozza azt ezáltal megkímélve magát és fiát a támadásoktól.
Nem tette meg és ez az a dolog ami az ismerősömet elgondolkodtatta, hogy ez mit árul el a nő személyiségéről. Bevallom nekem ez eszembe se jutott addig mert annyira természetesnek tűnt de belegondolva teljesen jogos kérdéseket vetett fel bennem is, hogy mit tennék én egy ilyen helyzetben. Érdekes gondolat menet!
A film persze nem hibátlan, igaz nincs is sok dolog amibe bele lehetne kötni:
- Kezdjünk egy olyan hibával ami engem nem zavart, de elképzelhető hogy egyeseket igen: mégpedig a film tempója. A történet lassan bontakozik főleg az elején és elképzelhető, hogy ez több embert is fog zavarni.
- A film néhány pontján művésziesnek hat. Engem főleg a papucsos jelentet zavart leginkább mert annyira nem illett bele a film addigi felépítésebe (aki látta tudja)
- A Trónok harca rajongói tudhatják, hogy Peter Dinklage is feltűnik a filmben méghozzá egy fontosabb mellékszerepben. A bajom evvel csak annyi, hogy tényleg nagyon keveset szerepel a filmben annak ellenére, hogy a karakterében volt potenciál.
Mcdonagh ismét egy kimagaslóan jó filmet készített nekünk egy megragadó és provokatív történettel jó színészekkel előadva. Az év legtöbb mondani valóval rendelkező alkotása lett a Három Óriás Plakát.
Köszönöm, hogy végig olvastál!
