Hatalmas kis hazugságok - bemutató
Bevallom amikor először hallottam, az HBO- legújabb minisorozatáról a Big Little Lies-ról akkor először egyből a Hazug csajok társaságára (Pretty Little Liars) asszociáltam és emiatt nem igen érdekelt a projekt.
Azonban amikor meghallottam, hogy a Nicole Kidman és Reese Whiterspoon is csatlakozott a szereplőgárdához akkor engem is elkezdett érdekelni a sorozat és végül engem is bevonzott a nézői közé.

A történet egy látszólag idillikus tengerparti kisvárosban Montgomery-ban játszódik ahol a középponti szerepben lévő három felnőtt anyuka éppen be irattatja gyermekeiket a iskolába. Azonban egy incidens kapcsán szeszélyes indulatok törnek fel és a szülői közösség két részre szakad.
A történet itt kezd el érdekessé válni, ugyan is bepillanthatunk a főszereplő anyukák életébe és mint kiderül az életük mesze nem annyira idilli mit ahogyan azt ők megpróbálják mutatni a külvilágnak.
A sorozat elején ráadásul egy gyilkosság is történik viszont nem közlik velünk az áldozat ki létét. Emiatt csak rendőrségi felvételek alapján alakulhat ki a kép a fejünkbe a történtekről.
Megmarad tehát az örök Cluedo kérdés: Ki halt meg, miért, és ki a felelős?

A mini-szériák azért is nagyszerűek, mert azok akik nem sorozat függők ugyanúgy tehetnek egy próbát. Hiszen a játékidejük és epizódjaik száma nem olyan nagy mint egy hosszabb terjedelműeknek és általában emiatt a történet sem elnyújtott.
Maga a sorozat főszála a megoldásra váró rejtélyei miatt rendkívül izgalmasra, feszültre és érdekessé teszi a történetet. Ad egy nagyon egyedi atmoszférát a sorozatnak ahol nem lehetünk mindig biztos a dolgunkban.
Valamint nagyon jól adagolják az információmorzsákat, így szinte minden epizódban kapunk valamilyen kisebb részletet ami hozzá tesz a a központi szálhoz és egyúttal jobban megismerteti a karaktereket és azok motivációit is.
A történetet ennek ellenére nem nevezném kriminek, mert maga a nyomozós szál elég elhanyagolható szerepet tölt be. Ez akár fellehetne róni hibaként is a sorozatnak, de nekem speciel ez így jobban bejött minthogy minden részben azon filozofáltam volna mi is történt.

A másik központi történetszál az ami igazán jobban megfogja a nézőt vagy legalább is engem jobban lekötött. Itt elsősorban a szereplők mindennapos magánéleti problémái vannak a középpontban amik ha helyenként lassan is de jól visszatükrözik a való életben megtapasztalt problémáinkat.
Van itt minden ami könnyen vissza köszönhet: megcsalás, válás és az után megmaradt családi konfliktusok, erőszak, karrier orientáció által szétkihullott családok stb.
Mindezekre rá tesz, hogy a rendőrségi kihallgatások során (amik a jelen szált tehát a gyilkosság után történéseket erősíti) a város lakói beszélnek a főszereplőkről így kaphatunk képet arról, hogy egyesek hogyan vélekednek róluk a korábbi benyomásaik alapján.

Nagy pozitívuma még a Hatalmas kis hazugságoknak, hogy egy rendkívül tehetséges színész gárdát sikerült össze hozniuk.
Nicole Kidman-ről régóta tudjuk, hogy ő kiemelkedően jó színész de itt mégis sikerült egy új oldalát megmutatnia a tehetségéből. A nagyon visszafogott, sokszor már már túlságosan is nyugodt alakításába sikerült annyi érzelmet belevinnie, hogy szabályosan elhisszük a házasságával járó gyötrelmeket.
Nálam mégsem ő volt aki elvitte a "prímet" hanem Shailene Woodley. Régóta kedvelem őt bár azért a Beavatott szériát szerintem ő is legszívesebben letagadná, de ez nem von le semmit a színészi kvalitásaiból. Az ő karakterének háttér-történetét már az elejétől lehet tudni/sejteni. Mégis úgy gondolom, hogy ahogyan ezt a többszörösen sérült nőt, akiben ennyi elfojtott frusztráltság és düh lakozik, aki mindeközben próbál a lehető legjobb anyuka lenni a gyermeke számára és ahogyan ezeket megtudta elveniteni arra nincsen jobb szó, minthogy Bámulatos!
Reese Whiterspoon az aki felel azért a kevés humorért ami van a sorozatban, ugyanakkor ő nem igazán tud hozni újabb dolgot amit ne láttunk volna már tőle. Persze, evvel nincsen semmi probléma, hiszen ő nem egy annyira sokoldalú tehetség mint mondjuk Kidman emiatt nem is lehetne ezt számon kérni rajta. Ő tökéletesen hozza ezt a akadékoskodó, mindenki életébe bele szóló női figurát akit már párszor eljátszhatott a karrierje során.

Akiket még kiemelnék azok a gyerekszínészek, azon belül is két ifjú titánt: Darby Camp és Iain Armitage. Szerintem mindketten zseniálisak voltak a szerepeikben, Darby a kiapadhatatlan bája és eleganciája miatt, Iain meg a felnőtteket is megszégyenítő drámai érzéke miatt.
A műsör főcím dala nagyon fülbemászó. Amellett, hogy remekül passzol a széria alap hangulatához, ráadásul még könnyen megjegyezhető is. Ahogy észrevettem mostanában én is egyre többször szoktam magamba dúdolni.
Ennyit a pozitívumokról, lássuk mik azok a dolgok amik nem tetszettek a sorozat alatt.

Az első, hogy számomra a rendőrős szál csak úgy lóg a levegőben. Említettem már, hogy a krimi szálon nincs annyi hangsúly, mint a másikon ami továbbra sem baj. Csak akkor miért kell minden epizódba bevágni képeket a rendőri sajtótájékoztatóról, mikor az nem lendíti előre a cselekményt?
Valamint egyes részek színvonala között is van némi ingázás. Félreértés ne essék, egyik epizód sem rossz csak elégé feltűnő, hogy egyes részekben nagyon kevés dolog viszi előre a cselekményt, míg a másikban megtalálják a balanszot, a harmadikban szinte mindent összezsúfolnak.
A filmipar sokáig szenvedett attól, hogy nem tudott erős női karaktereket alkotni lévén az iparágat szinte csak férfiak uralták. Na ennél a sorozatnál ezt pont fordítva van! A női szereplők azok, akiknek a jelleme jól kivan fejtve, míg a férfi szereplők többnyire csak lógnak a levegőben.

A Big Little Lies bár küzd a hibáival, de összességében ez sem rontja el az élményt amit nyújtani tud. A profi minőséggel rendezett történet és a kiváló szereplőgárda elviszi önmagában a sorozatot, de erre rá tud tenni a jó zenéje és a helyszíne.
Köszönöm, hogy végig olvastál!
