Westworld - bemutató

Az az igazság, hogy régóta szerettem volna hosszasan írni a Westworld-ről ide az oldalra és most végre itt is van a legadódóbb alkalom közeledve az Emmy gálához.

Van egy park, ahol a valóság találkozik a képzelettel. Egy hely, ahol a vadnyugat a saját szemünk előtt elevenedik meg. 

Van egy park, ahol az odaérkezőknek korlátlan hatalma van onnantól, hogy fizetnek és belépnek. Nincsenek szabályok, azt csinálnak amit, akivel és ahol akarnak. 

Van egy park ahova az emberek azért járnak, hogy átélhessék a legvadabb álmaikat és közben nem kell tartaniuk a kinti világ törvényeitől. Egy hely, ahol felfedhetik a legvadabb ösztöneiket vagy a valós személyüket.

Van egy park, ahol az összes lakó valójában robot és csak ők maguk nem tudják, hogy azok. Ők azok, akikkel a látogatók azt csinálhatnak amit akarnak mert úgy sincs semminek se következménye. Törölik a memóriájukat és a mókuskerék újra kezdődik.

Van egy park, ahol a robotok nem éreznek fájdalmat.... vagy mégis? 

Mi fog történik akkor, ha a robotok öntudatra ébrednek? Tovább hagyják, hogy az érkezők kedvük szerint bánjanak velük? Vagy fellázadnak a teremtőik ellen?

Egy kérdés: Az embert csak a jogalkotás tartja vissza attól, hogy vadállattá változón?

Bennem ez a kérdés merült fel a sorozat nézése közben és bár nem kapunk erre egyértelmű választ én magam arra jutottam, hogy igen. Bár nem minden ember születik eredendően rossznak, de ha meglenne rá a lehetősége, hogy következmények nélkül csinálhasson gonosz dolgokat akkor sokan élnének a lehetőséggel. (Pozitív jövőkép, nem igaz?)

A sorozatnak ez az igazi nagy ereje, hogy mer okos lenni és feltenni komoly morális kérdéseket a nézőnek. Intelligens beszélő partnerként kezel minket végig a sorozat, nem akarja gyökeresen megváltoztatni a gondolkodásunkat, de felhívja a figyelmünket a látottakra és a mögöttes tartalmukra. Nyilván a mesterséges intelligencia és a szabad-akarat az a két fő téma amit a legalaposabban vizsgál és boncolgatja annak lehetséges változatait, de ez azt gondolom így is van rendjén.

Emelet a különböző irodalmi idézetek beillesztése a szövegbe még rátesz egy lapáttal erre. Olyan pontosan lettek kiválasztva az egyes jelenetekhez a szövegek, (például: Shakespeare, Mary Shelley vagy Hérodotosz) hogy az hátborzongató helyenként.

Az alkotók az Istenek (szimbolikusan) hiszen megteremtetek egy addig teljesen ismeretlen világot, ami új kapukat nyitott ki az emberiség számára. Létrehoztak számtalan narratívát, számtalan háttér-történetet, és robotot ezáltal számtalan embernek okozva felejthetetlen élményeket.

Azonban rossz célokra kezdték el használni a parkot és a bent-élők számára pokollá változott a hely míg az embereknek maga a földi paradicsom lett. Azon a helyen, ahol a virtuális valóság a fizikai valósággá vált ott már csak szenvedés van az egyik oldalon és elemi gonoszság, kéj, féktelen erőszak iránti mánia a másikon.

Az emberek szórakoztatása még sosem volt egyszerre ennyire gátlástalan és ugyanakkor előre mutató a maga módján.

Azt nem is említve, hogy mindig lejt a pálya a vendégek felé. Nincs olyan opció egyáltalán, hogy a robotok megtudják magukat védeni hiszen a beépített programjuk megakadályozza őket, hogy bármiféle bántódást okozzanak a látogatóknak.

Ez a maghecckelt játék miatt tudnak a résztvevők is istent tudnak játszani, mint a teremtők. Vagy inkább magát az ördögöt ha úgy tartja kedvük.

Maga az alapötletet egy 1973-as Feltámad a vadnyugat című film adta ami, mai szemmel nézve, főleg a sorozattal összevetve elégé kidolgozatlan volt. 

Nem foglalkozott a miértekkel, a park mögött meghúzódó gondolatokkal, egyedül a technikai szempontból volt újító annak idején, de ezenkívül nem aknázta ki a magában rejlő lehetőségeket. Ma már elégé megmosolyogtató ahogyan számunkra triviális dolgokat, hogyan képzeltek el akkoriban.

Szerencsére az HBO-nál úgy döntöttek, hogy elkészítik a remakejét, de nem egész estés filmként, hanem sorozat formájában. Gondolom nem kell magyaráznom, hogy miért volt ez egy okos döntés annak a tény ellenére is, hogy a sorozat kiváló lett.

Jelenleg a sorozatok korát éljük: a szabadabb formátum nem csak nagyobb alkotói szabadságot ad, de a forgatókönyv történetét is addig mesélhetik ahogyan korában a nagy vászon nem lehetett. Hiszen 2 órába ekkora volumenű történetet belepréselni teljesen lehetetlen és értelmetlen lett volna, ám a sorozatokban lévő lehetőség kihasználása új utakat nyitott meg. 

Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy valamely komolyabb tematikájú történetből ne sorozat készüljön, hiszen több idő van kibontani a cselekményt és a karaktereket.

Evan Rachel Wood-ot bevallom nem ismertem a sorozat előtt de abszolút meggyőzött a tehetségéről. Neki volt talán a legnehezebb dolga hiszen egyszerre kelet robot módjára viselkednie és egyúttal érzelmileg fejlődnie ahogyan Dolores epizódról epizódra öntudatra ébred. Ez valóban nem kis teljesítmény főleg, hogy ő volt a kulcs figurája a sorozatnak.

A sorozathoz sikerült két igazi öreg motorost is leszerződtetni: Sir Anthony Hopkinst és Ed Harrist. Utóbbi egy elég furcsa karaktert hozott, egyszerre volt ő a földi gonoszság alliterációja és ugyanakkor egy teljesen megérhető érzelmekkel teli karakter. Mr. Hopkinst meg egyszerűen nem lehet megunni. Akármit csinál olyan magabiztosság és elegancia sugárzik belőle, hogy azt tényleg tanítani kéne.

Nekem a két kedvencem még is Jeffrey Wright és Thandie Newton volt. Előbbi a sorozat legösszetettebb és legrejtélyesebb jellemét játszotta el. Nem is akarok róla sokat beszélni, mert az spoileres lenne, de végig hitelesen kelti életre a figuráját. Mintha ezt a szerepet egyenesen rá öntötték volna.

Thandie Newton játssza az első robotot, aki öntudatra ébred a sorozat során és a legkeményebb karakterré (nem csak fizikai értelemben) növi ki magát. Ahogyan át megy a felismerésen és a jellemfejlődésen az maga a tömény filmes arany. 

Igazából mindenki teli találat volt a szerepeire a látogatókon át egészen a labor asszisztensekig.

A park hangulatvilága abszolút átjön a képernyőről. Az operatőri munka  valami zseniális, egyszerűen azt érezzük mintha a táj valódi életre kelne a készülékünkön. Ez tovább fokozza Ramin Djawadi muzsikája, aki többek között a Trónok Harca legendás dallamaiért is felelős volt. Emelet a jelmez tervezés és sminkmunka és magasan a legjobbak közül való.

Végig fenntartja a park misztériumát és nem válik monotonná/öncélúvá. Az első felében "csak" megismerjük a vidéket és a karaktereket, a vezetőségben lévő hatalmi harcokat és a öntudatra ébredés első látványos jeleit. A második felében indulnak be igazán az események, a csavarok nagy része is itt található és az eddig megismert szereplők jelleme is itt fog megváltozni a szemünkben.

Ha nagyon kukacoskodó akarnék lenni akkor két hibát tudnék csak kiemelni: 

• Vannak kisebb logikai bakik és megmagyarázhatatlan történések, de egyrészt ezekből nagyon kevés van, másrészt azok sem annyira zavaróak.
  
• Ami már egy picit zavaróbb volt számomra, hogy a egyes jelenetek között történő vágások eléggé hektikusak. De őszintén: legyen ez a legnagyobb problémája az embernek!

Zárásképpen csak annyit tennék hozzá az eddigiekhez, amit talán még nem hangsúlyoztam ki, hogy a Westworld nem egy könnyen fogyasztható alkotás. Nem tartalmaz sok vért, ám brutalitása eléggé lélek romboló hatása van egy -egy résznek. 

Így azok az olvasóim, akik még nem kezdték el a sorozatot nézni csak úgy tudnám ajánlani, ha nem okoz nekik problémát a mély gondolatiság és lelki drámák.

Köszönöm, hogy végig olvastál!